A ​gerinctelenek élete

Rovarok, ​amelyek virágokra vagy levelekre hasonlítanak. Pók, amely lasszóval fogja zsákmányát. Egy bogár, amely méheket vesz rá arra, hogy felneveljék a sajat utódait. A kicsik – szépek. Hihetetlenül változatosak, hiszen sokkal több, mint egymillió van belőlük. És nagyon fontosak is. Csontváz híján a gerinctelenek nem nőhetnek nagyra. Jóval korábban megjelentek, mint mi, és akkor is élnek majd, amikor mi már nem leszünk. A Földön ők végzik a megporzás, a takarítás és az újrahasznosítás túlnyomó részét. Szerepük volt abban, hogy emberré váltunk. Nélkülük nem sokáig élnénk. Sok ember mégis elóítélettel viseltetik irántuk – tudatlanságból, félelemből, vagy csupán azért, mert mások a méreteik, és nehezen láthatók. A gyerekek azonban közelebb vannak hozzajuk, ezért ők észreveszik és kedvelik őket, miközben a felnőttek túl könnyen nyúlnak a rovarirtó szerért. David Attenborough – korunk egyik legnagyobb hatású és legkedveltebb tanítója – már akkor tanulmányozta és szerette a természetet, amikor hetven évvel ezelőtt iskolás volt Leicestershire-ben. Új tévésorozata, amelyet ez a könyv kísér és kiegészít, e kis élőlények világát tárja fel. Bemutatja, hogyan léptek ki a szárazföldre, hogyan hódítottak meg minden élőhelyet, mennyire változatos módon vadásznak, párosodnak, és mennyire jól szervezettek a közösségeik. A digitális videotechnika fejlődésének köszönhetően minden korábbinál többet láthatunk az ismeretlen és szokatlan gerinctelenekről. A vékony járatok világának és a rovarok otthonainak bemutatása még David Attenborough számára is figyelemre méltó program. Mit is mond a régi idők tollforgatója? „Eredj a hangyához, te rest; figyeld, hogy mit tesz, és okulj!" (Példabeszédek 6,6) David Attenborough pontosan ezt teszi. Érdemes vele tartanunk.