A vádlott

1950 - 1952

Kérem az olvasót, ezt a könyvet vegye komolyan. Aki írta, napjainkban lenne kilencven esztendős; húsz éve halott már. Voltaképpen élhetne még – mintegy ugyanabban az életben harmadik életet, s minden bizonnyal boldogabbat, mint tényleges létidejében. Ki volt Ő, helyesebben: ki hát Ignácz Rózsa?
Pályájának első szakaszán ízes nyelvi leleménnyel, erős nemzeti kötődéssel, megszenvedett erdélyiséggel feltűnő, széles körben sikeres íróasszony. Hódolat övezi, úgy tetszik, sorsa készen van, olajozott sínen szalad. A háború után röviddel minden megváltozik körülötte. Csend, ellenséges és vészjósló csend borul rá, az üvegharangok fullasztó, levegőtlen csöndje. Amit eddig írt, kitűnő regényeinek sora, zúzdába kerül, „Szerencsés esetben” süllyesztőbe. Az irodalom történetéből agyonhallgatással próbálják kitörölni. A politikai diktatúra a politikai vétkeket néha – kellő vezeklés után – megbocsátja. A világlátás másságát azonban soha.
Alkotóként tudom, milyen az: látványosan különbözni az egyformára mázolt alapszíntől. S az empátia segít, vagy azt is elképzeljem, amit nekem koromnál fogva és kései indulásom okán mégsem kellett teljes súlyában megtapasztalnom: milyen lehetett az ötvenes évek nyílt szellemi terrorja közepette szabadon gondolkodó írónak lenni?