Lótolvajok

948 nyarát Trond apjával tölti Kelet-Norvégiában, egy folyó menti hegyi birtokon. A nyár során kivágják a birtokon elterülő erdőt, és leúsztatják a fát. A kemény munkával párhuzamosan feszült dráma bontakozik ki: a férfimunka, a szenvedély, a féltékenység Trondot idő előtt felnőtté érleli, még mielőtt készen állna arra, hogy elhagyja a gyermeki védettség burkát. 1999-ben remeteként él egy hasonló helyszínen, ahol a kamaszkori dráma egyik szereplőjével, Larssal való véletlen találkozás arra kényszeríti, hogy szembenézzen emlékeivel. Felidéződik benne a gyerekkori jóbarát elvesztése, a halállal való szembesülés, az első szerelem, és imádott apja, aki elárulta őt. A Lótolvajok prózája nem leírja, inkább érzékelteti a mélyben kavargó drámát. Petterson egy ősi mesterség – a favágó-munka – és a természet mitikus erejének ábrázolásával bontja ki a regényt uraló érzelmeket: a szerelmet, féltékenységet, barátságot és árulást. Ez az egyedülálló, jellegzetesen északi elbeszélői mód olyan világhírt hozott számára, melyben nem sok norvég író részesült előtte.

A Lótolvajok páratlan sikerének egyik kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (az 1940-es német megszállás), a család (illetve a család felbomlása) és a kívülálló, társadalomba beilleszkedni képtelen férfi visszatérő motívumok a modern norvég prózában.