Goriot apó

A monumentális balzaci életműnek, az Emberi színjátéknak a Goriot apó az egyik csúcspontja és fontos elágazási pontja. A több rétegű mű emlékezetes figurák sorsát tárja elénk. A francia forradalom utáni időszakban spekulációval meggazdagodott tésztagyáros, Goriot apó polgári körülmények között éli újra Lear király tragédiáját: a leányai szeretetéért küzdő, ezért mindent feláldozó, becsapott, kifosztott apa megrendítő pusztulását. A regény tulajdonképpeni hőse az életműven többször is felbukkanó Eugene Rastignac, aki becsületes, jószándékú fiatalemberként jön Dél-Franciaországból Párizsba, de karriervágya elszánt törtetővé formálja. A Bourbon-restauráció kora ez, amikor a főúri rend és a király visszahelyeztetett ugyan jogaiba, de ténylegesen már a pénzarisztokrácia van hatalmon. A pénz a legfőbb társadalmi mozgatóerő, ettől függ minden, még az érzelmek vonzása is.
A regény nemcsak megrázó, felejthetetlen olvasmány, a "realizmus egyik legnagyobb diadala", hanem a marxizmus klasszikusai szerint, tudományos értékű mű is, melyet felhasználtak elméleti munkásságukban.