Mielőtt elsötétül

Mert laticel volt szinte mindenütt, s a korabeli alternatív divat szerint kötelezően a földön, esetleg a galérián. És az egyen-könyvespolcok, az asztallapok a műszaki rajzolói baklábakon, a kirajzszögezett plakátok és fotók meg a haverok festményei a piszkos falakon, aztán azok a feltört, odvas csempefalak a fürdőszobákban, a vízköves, szappan-koszmós kádak és kagylók, a nyílt lángra lobbanó, régi vízmelegítők, az elkoszolódott konyhák, a feketére égett edények! Akkor a takultusz (kivált, ha fémdobozos Earl grey is előfordult már), az ezerféle fűszer, az, hogy borból csak vöröset, töményből vodkát, aztán a cigarettasodrás szertartása, a folyton szóló lemezjátszó, az étkezéstől a gépelésig az ágyon zajló élet, továbbá a bugyiban-mászkálás, a térdig érő, ki-kigombolódó ingek… Másvalaki pedig stencilezett szamizdatot olvas, vagy dossziéból gépelt szöveget. Úgy jönnek-mennek, hogy nem is üdvözlik egymást, a vendéggel nemigen törődik senki, néha ki se derül szinte, hogy kik a háziak.