Nagyanyáink idején

Porcelán óra tiktakol Anda, az úszóbajnokjelölt szobájában, az óra felett plüsskeretű kép lóg a falon. A képen régimódi dáma: kezében rózsa, ajkán titokzatos mosoly. Anda hátratolja az óra mutatóját, a dáma kilép a plüsskeretből, s hopp máris nyolcvan esztendőt vágtatunk az időben – visszafelé. Többé szó sem lehet tréningről, moziról, bicikliről, bolondos kalandok képtelen sorába bonyolódott Anda, a regény hősnője. Nagyanyáink – sőt dédanyáink – idejében gyertyafényben bukdácsol hosszú ruhában, hosszú loknikkal – és hosszú orral. Mert a 19. század szép napjai mégsem olyan hibátlanul szépek, mint ahogy a plüssrámából kilépett dáma állítja. Anda és a titokzatos mosolyú dédnagynéni viaskodását meséli el Maria Krüger „Nagyanyáink idején” című könyve, amelyet Szecskó Tamás hangulatos, szép rajzai illusztrálnak