Puddingfejű ​Wilson

A Mississippi partján fekvő városka tekintélyes bírája, Percy Northumberiand Driscoll házában két fiúgyermek születik egyazon napon: az egyik saját nejétől, a másik egy Roxana nevű rabszolgaleánytól. Mrs. Percy Driscoll egy héten belül meghal, így a két gyermek Roxy gondjaira marad. A rafinált rabszolga pedig titokban elcseréli a csecsemőket, a sajátját az uraság családjába „ajánlja”, míg a gazdag csemetét vérbeli hamiskártyásnak neveli.

Nem sokkal ezután a városba egy különc figura érkezik, aki furcsa elméleteivel, bolondos szokásaival hamar kiérdemli a Puddingfejű gúnynevet. „Semmi sem szorul olyan alapos javításra, mint a többi ember viselkedése” – körmöli naptárába, és alapos „javításnak” veti alá szomszédait. Miután a tragikus halálesetek, tűzvész és párbaj kikezdi a város jó hírnevét, és felkavarja az addig erős idegzetű polgárok mindennapjait, az önjelölt detektív nyomozásba kezd, meglepő eredményekkel…
A Missouri állambeli Floridában született író és humorista 1800-as évek végén írt műveiből még ma is úton-útfélen idézünk. Gúnyos, humoros, vagy éppen mélységesen bölcs mondásai szállóigévé lettek. Akár a Koldus és királyfi, a Tom Sawyer vagy a Huckleberry Finn jut eszünkbe Mark Twain neve hallatán, tudjuk, hogy talán csak Woody Allenhez fogható humorú, és köznyelvi fordulatokban bővelkedő, de költői nyelven írt műveket tartunk a kezünkben. És hogy jellemes ember volt-e Twain? Erről a regény főhőse így vélekedne: „Nincs az a jellem, amely tönkre ne menne, ha a gúny céltáblája lesz – bármennyire nagyszerű és fennkölt is az a jellem, bármennyire hitvány és ostoba is az a gúny.”