Családi regény

Családom, mint a füst, úszik országunk fölött. Története pernye. Regénye ez a néhány oldal. Majd jönnek helyettünk mások, mondom a hajósok derűlátásával. Mindig jön újabb hajó. De láttam már halott folyót, nem is egyet. Olajtól, békalencsétől fuldokolva. Utolsó kiáltásukkal is levegőért, tiszta levegőért könyörögtek. Kiben bíztak, És miért? Öreg harcsák járnak még az iszapban. Mázsás testük, sodrott bajuszuk talán tudja a törvényt. De ez a törvény kell a világnak? S lehetek én, ha nem is bíró, hites esküdt? Jobb, ha abbahagyjuk. A kilencágú ostor tépte olykor az én húsomat is. Nem kalózként, gályarabként. Országom, földrészem, világom teljes jogú polgáraként. Mostanában nem csattog rajtam a megcsomózott szíj. Főosztályvezető vagyok, illik vigyázni a zakómra. De hajós voltam sokáig. Tudom, hogy megvan a korbács. Van ember is, aki suhogtassa.