A ​Dharma csavargói

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac – aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt – 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig „úton” vannak – de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az „Igazságé” –, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell.
A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett – ez a „furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus” (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról – hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült – de nagy irodalom született belőle.