Hollóidők

Valahol, a Quiron-tenger néven ismert határtalan kékség délkeleti peremén karcsú, mészfehér tornyok törnek az egek azúr végtelenje felé. Yankar, a partvidék egyetlen toroni nyelvű városállama születését és fennmaradását egy háromezer éves törvénynek köszönheti. A császári parancs hagyományosan egyetlen nemzedéknyi időre – százegy esztendőre – taszítja ki a famor Családokat, ha nemzetségfőjük a fekete selyembe csavart tőrre sem bizonyul méltónak. Vagy nemesi vérvonala túl értékes, hogysem magva szakadjon.

A kyr-utód száműzöttek városa hivatalosan nem is létezik a Császárság előkelői szemében. Nem szerepel a Dél-Quironeát ábrázoló toroni térképeken sem. A Császárságban csak Szajhavárosként emlegetik e menedéket, melynek kanyargós utcáin jól megfér a kemény köztoroni nyelv a lágyan pergő dzsad hadarással, vagy az éneklő pyarronival. Eszményi búvóhely az Északi Hármak kémei, vagy a Császárság ellen szövetkező kalandorok számára. Rashad Bugadaj, a Carradol boszorkánymestereinek keményfejű rabszolgája azonban megismeri a száműzöttek és bajkeverők városának valódi arcát. A boldogtalan vadork számára Yankar nem egyéb a Birodalom gigászi egérfogójánál, ahol reá mindig a csalétek szerepe jut. És nem érti, miféle események zavarják családi orgyilosok, ordani tűzvarázslók s veszett hírű kalandozók karjaiba, hogy mi köze lenne aquirokhoz, Crantához, no meg egy elf Álomtáncoshoz…