Otthon

Bőre mint a napszította csont, hosszú tejfehér haja válláig ér. Finoman metszett arcából két karmazsinszín szem tekint a világra, pillantását lehetetlen sokáig állni. Alakja bölcsességet, hatalmat és rég elfeledett sötét tudást sugároz – ő az Arany Birodalom máguskirálya, az átkozott albínó herceg, ő Elric Melibonéi. Meliboné szigetkirályságán még dívnak az ősi rituálék, noha a faj hatalma már öt évszázada semmivé foszlott. Fényét, ragyogását az Új Királyságokkal folytatott kereskedelemből tartja fenn, no meg abból, hogy fővárosa Imrryr a világ kalandorainak kedvelt találkahelyévé vált. Lehet-e szakítani a rituálékkal és tradíciókkal csak azért mert nem használnak többet? Egyvalaki, akinek elég hatalma van még Elrichez képest is, úgy gondolja: nem. Azt jósolja, hogy Elric a birodalom bukását fogja okozni. S ezzel kezdetét veszi a tragédia, mely csak évek múlva tetőzik, ám valóban pusztulást és bukást hoz a világra. Miközben előkerül a legendás léleklopó vámpírkard is – a Viharhozó.