A láthatatlan

Minden sokrétű és többféleképpen értelmezhető a néger szerző döbbenetes jövőbelátással megírt, kétséget kizáróan önéletrajzi ihletésű regényében. A prológus-epilógus láthatatlanná változó szenespincéje éppúgy szimbolikus, mint ahogy a mozgalmas történet sokszínűen jellemzett figurái és fordulatai is jelképesnek tekinthetők, s elsősorban az írónak az az ötlete, hogy elbeszélő hősét nemcsak láthatatlannak alkotja meg, hanem névtelennek is ... annak kifejezéséül, hogy a világ, amelyben él, lélektelen eszköznek tekinti az embert.
A regény értékeit nem koptatta el, sőt megsokszorozta a megjelenése (1952) óta eltelt idő. Hátteréül korunk legizgalmasabb és legellentmondásosabb problémája szolgál, s modern művészi-írói megoldásaival valamennyi hasonló tárgyú műnél érdekesebb. Amerikában tíznél több kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították és világsikert aratott.