Miért nem bírjuk a japánokat

“…az egynyelvû és egyszokású ország gyenge és esendõ. Ennélfogva
megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és
becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak…” (I. István magyar
király intelmei fiához, Imre herceghez)

A mellbevágó sorozatcím ne tévesszen meg senkit. Idegengyûlöletrõl szó sincs. A
szerzõk csokorba gyûjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás
megállapításokat és közhelyeket. Az olvasó – reméljük – bírni fogja az adott
ország népét, vicceit, szokásait, s talán elgondolkodik azon is, hogyan
vélekednek róla más népek olvasói…

Ahogy az alkohol bekerül a képbe, Japánban rögtön elfogadhatóvá válik az
elfogadhatatlan viselkedés. Ha egy japán becsiccsent, akkor végre önmaga lehet.
Ilyenkor bocsánatos bûnnek számít, ha lehányja a fõnök cipõjét, vagy ha
félreérthetetlen szexuális célzásokat tesz látótávolságon belül mindenkire -
feltéve, hogy másnap reggel vidáman, lelkesen és pontosan érkezik meg a
munkahelyére.