Sokszor nem halunk meg

A történet 1944-ben játszódik, a második világháború sötét árnyékában, amikor Kolozsvár utcáin a gettósítás jelei már nyilvánvalóvá válnak. Egy orvosnő, aki elkötelezett az emberi élet iránt, kétségbeesetten keresi a módját, hogy megmentse saját gyermekét a fenyegető veszélyektől. A nő teljes bizalommal rábízza gyermekét a dajkára, akiben még mindig él a remény, hogy a világ megváltozhat.

A könyv a szeretet, az áldozat és a túlélés kérdéseit boncolgatja, miközben bemutatja a családok sorsát egy olyan időszakban, amikor az embereknek döntenie kellett: mit ér meg a biztonság, és milyen árat hajlandók fizetni a túlélésért. Andrea Tompa írása érzékenyen tárja fel a küzdelmekkel és kérdésekkel teli életet, emlékeztetve az olvasót arra, hogy a bátorság és a remény mindig jelen van, még a legsötétebb időkben is.