Ritka pillangó

Legyek talán én is az alkalmi kritikusok prédája, akik nem találják meg az író művében azt, ami megvan benne? Nem elég, ha különböző emberek írnak rólam, kell, hogy az embernek saját kritikusa legyen. Nekem is van. Mivel lelkiismeretesen elolvassa minden könyvemet, jól ismeri, és meg is szerette alkotásaimat. Istenem, hányszor van úgy, hogy sokkal többet talál a művemben, mint amennyi valóban benne van… Én nem tiltom meg neki. Ő maga is alkotóművész, hát csak fantáziálgasson, fő, hogy velem foglalkozzék. Ezenfelül a kritikust vezetni kell, meg kell mutatni neki az utat, meg kell nevelni… Én igazán nagyra becsülöm a kritikusok szerepét, de azért nekem magamnak is elég rossz véleményem van róluk. Ó, mennyire gyámoltalanok, ha az ember nem ad nekik témát, amin elrágódhatnak. Néha oly pokolian intelligensnek látszanak, hogy az embert elfogja a félelem, de ez csak illúzió. Nincs ember, aki kevésbé tudná, mit tartson egy könyvről, mint a kritikus…