Café X

A ​kötet egy képzeletbeli év története, ötven dalszerű versben; keresztrímes, ötös és hatodfeles jambusokkal. Címadó verse filmszerűen mutatja be az otthontalanok, rejtőzködők, megtűrtek, nyomtalanul eltűnők mindenütt létező menedékeit. A táncok, dalok hangulatára, ritmusára felfűzött képek, a költő – szerepből szerepbe vándorló – közvetlensége, őszintesége jellemzi a szövegeket, melyekben minden tér, minden tárgy, fény és árnyék emlékezik és emlékeztet a visszavonhatatlan választásokra, vonzásokra és taszításokra. Férfiak jelennek meg, akiket jobb távolról szeretni, akiket közelről kell szeretni, akiket el kell viselni, akikkel együtt kell álmodozni és kalandozni. 'Egy nő lennék csak, százhetven magas,/ kinek kedvenc söre a Heineken./ Ki hirtelen fogyott vagy tíz kilót,/ s még három év kell, hogy harminc legyen.' próbálja a költő meghatározni önmagát, céljait, helyzetét. Utazások élményeit olvassuk, melyek végén sokszor boldogtalan, csalódást okozó a vágyott megérkezés. Eljutunk Kelet-Berlinbe, Rómába, Taorminába, kempingbe, napraforgóföldre, pályaudvarokra, télből libbenünk tavaszba, a költő mesél barátairól, bulikról, szerelmeiről, álmairól, megemlíti a 'Könnyzápor- szobát'. A sokszor ironikus, könnyed versek, az ismerős helyszínek, helyzetek mellett megosztja velünk a hétköznapi gondokat, a társkeresés, a magány, a felejtés borzalmait is.
Az egyszerre ígéretes és kidolgozott kötet verseinek hangulatát Filó Vera rajzai egészítik ki.