Buchdetails
Beschreibung
„Homlokán rövidre nyírt sötét hajának töve alig észrevehetően ritkul. Szája egyenes és határozott. A szeme sarkában a ráncok vonala inkább mosolyt idéz, mint elmélkedést. Teste kényelmesen helyezkedik el a vezetőfülkében, ösztönösen figyelő test, de oldottan könnyed is, a régóta megszokott azonos mozdulatok révén… A két kéz szilárdan tartja a kormányt, és gépies reflexekkel közvetíti az impulzusokat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kocsi a lehető legközelebb maradjon az ideális forduló-ívhez. Újra Párizsban… egy kicsi… lalala… A vezető megmosolyogja, hogy hamisan dudorászik. A mosoly ottfelejtkezik a száján. A terelőablakon keresztül fújó szél távoli vihar gyanús melegét hozza. A mező illatos. Ilyen iramban a kanyar vagy kétszáz méterét egy pillanat alatt megteszi a kocsi. A vezetőnek nincs ideje arra, hogy arcáról letörölje a mosolyt, amikor azt dünnyögi: – Micsoda barom!