Buchdetails
Beschreibung
A normann hódítás utáni évszázadban lép az angol történelem színterére, így tartja a hagyomány. Egyszerű gazdaember lehetett, majoros, szabad gazdálkodó. az ilyenfajta szabad kisnemesekre ebben a időben rájárt a rúd, mert a hódítás nyomán betelepült normann bárók, nem tudván milyen tartós lesz uralmuk, minden vagyonukból kiforgatták a leigázott angolszász kisnemességet. Hódító Vilmos, az első normann király katonáinak leszármazottjai voltak ezek a bárók, akiknek uruk az angol föld legjavát juttatta, hogy a normann uralmat az országban megszilárdítsák.
Az 1066-ban esett hastingsi csata után szomorú idők következtek az angolokra, jobbágyra, úrra egyaránt. Mert az angol urak fölött is úr volt a normann, de százszorosan úr az angol jobbágy fölött. Emberszámba sem vették, csak hajtották, akár az igavonó barmot, törvény híján joguk sem lehetett, s szenvedéseik már az égre kiáltottak. A normann bárók pedig sosem látott hatalmasságokká nőttek, s fél évszázad múltán rettegtek tőlük tulajdon királyaik is. A hatalmi versengésben egypár számos báró fölébe kerekedett és mikor már a normannok többsége is nyakán érezte az igát segélykérően tekintett a királyi hatalom felé. István, majd II. Henrik király drákói szigorral fogott a hatalmas nagyurak megrendszabályozásához, ámde erő híján a puszta jóindulat mit sem tehetett. Az ország népe vége, elszegényülő normanok, elszegényedett angolok, és mindvégig szegény jobbágyok reménykedve várták Richárd herceg trónra létét, kit már királlyá koronázása előtt a Oroszlánszívű jelzővel illettek bátorságért s gáncstalan lovagi erényeiért...