本の詳細
形式
ペーパーバック
ページ数
133
言語
ハンガリー語
公開されました
Jan 1, 1962
出版社
Forum
説明
Robin Hood hajdan volt dicsőségéről angol népballadák énekelnek. Hogy ez a híres vitéz mikor született, arról nem tudósítanak, de talán jobb is így. Aki születik, meg is hal, az angol szegény népnek pedig történelme majd ezer éven át fontos volt, hogy Robin Hood meg ne haljon; tiszteletére éveként játékokat rendeztek, mesélgették hírét, dicsőségét. Olyan vitéz volt ez a Robin Hood, aki a nép mellet emelt fegyvert minden időben, ha a kín-baj, sanyargattatás végül tűrhetetlenné vált.
A normann hódítás utáni évszázadban lép az angol történelem színterére, így tartja a hagyomány. Egyszerű gazdaember lehetett, majoros, szabad gazdálkodó. az ilyenfajta szabad kisnemesekre ebben a időben rájárt a rúd, mert a hódítás nyomán betelepült normann bárók, nem tudván milyen tartós lesz uralmuk, minden vagyonukból kiforgatták a leigázott angolszász kisnemességet. Hódító Vilmos, az első normann király katonáinak leszármazottjai voltak ezek a bárók, akiknek uruk az angol föld legjavát juttatta, hogy a normann uralmat az országban megszilárdítsák.
Az 1066-ban esett hastingsi csata után szomorú idők következtek az angolokra, jobbágyra, úrra egyaránt. Mert az angol urak fölött is úr volt a normann, de százszorosan úr az angol jobbágy fölött. Emberszámba sem vették, csak hajtották, akár az igavonó barmot, törvény híján joguk sem lehetett, s szenvedéseik már az égre kiáltottak. A normann bárók pedig sosem látott hatalmasságokká nőttek, s fél évszázad múltán rettegtek tőlük tulajdon királyaik is. A hatalmi versengésben egypár számos báró fölébe kerekedett és mikor már a normannok többsége is nyakán érezte az igát segélykérően tekintett a királyi hatalom felé. István, majd II. Henrik király drákói szigorral fogott a hatalmas nagyurak megrendszabályozásához, ámde erő híján a puszta jóindulat mit sem tehetett. Az ország népe vége, elszegényülő normanok, elszegényedett angolok, és mindvégig szegény jobbágyok reménykedve várták Richárd herceg trónra létét, kit már királlyá koronázása előtt a Oroszlánszívű jelzővel illettek bátorságért s gáncstalan lovagi erényeiért...
A normann hódítás utáni évszázadban lép az angol történelem színterére, így tartja a hagyomány. Egyszerű gazdaember lehetett, majoros, szabad gazdálkodó. az ilyenfajta szabad kisnemesekre ebben a időben rájárt a rúd, mert a hódítás nyomán betelepült normann bárók, nem tudván milyen tartós lesz uralmuk, minden vagyonukból kiforgatták a leigázott angolszász kisnemességet. Hódító Vilmos, az első normann király katonáinak leszármazottjai voltak ezek a bárók, akiknek uruk az angol föld legjavát juttatta, hogy a normann uralmat az országban megszilárdítsák.
Az 1066-ban esett hastingsi csata után szomorú idők következtek az angolokra, jobbágyra, úrra egyaránt. Mert az angol urak fölött is úr volt a normann, de százszorosan úr az angol jobbágy fölött. Emberszámba sem vették, csak hajtották, akár az igavonó barmot, törvény híján joguk sem lehetett, s szenvedéseik már az égre kiáltottak. A normann bárók pedig sosem látott hatalmasságokká nőttek, s fél évszázad múltán rettegtek tőlük tulajdon királyaik is. A hatalmi versengésben egypár számos báró fölébe kerekedett és mikor már a normannok többsége is nyakán érezte az igát segélykérően tekintett a királyi hatalom felé. István, majd II. Henrik király drákói szigorral fogott a hatalmas nagyurak megrendszabályozásához, ámde erő híján a puszta jóindulat mit sem tehetett. Az ország népe vége, elszegényülő normanok, elszegényedett angolok, és mindvégig szegény jobbágyok reménykedve várták Richárd herceg trónra létét, kit már királlyá koronázása előtt a Oroszlánszívű jelzővel illettek bátorságért s gáncstalan lovagi erényeiért...