Nyílt kártyákkal

Ebben a krimiben négyre korlátozódik a gyanúsítottak száma. De ne higgyük, hogy így kevésbé izgalmas a történet. Mind a négy embernek volt oka és lehetősége is a tett elkövetésére. Ismét Poirot szürke agysejtjeire vár a feladat, hogy kiderítse az igazságot.

„Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz. A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kivülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért.

Mivel nem szeretném, ha hűséges olvasóim utálkozva hajítanák félre ezt a könyvet, előre figyelmeztetem őket: ez nem az fajta detektívhistória. Itt mindössze négy induló van, akik közül a körülmények megfelelő összjátéka folytán, bármelyik elkövethette a bűntényt. Ilyenformán óhatatlanul ki van zárva a meglepetés eleme. Ennek ellenére az a véleményem, hogy mind a négy szereplő iránt azonos érdeklődéssel kell viseltetnünk, hiszen valamennyi követett már el gyilkosságot, és továbbiakra is képes. Négy alapvetően különböző embertípussal állunk szemben, a gyilkosság indítéka valamennyiüknél az egyénre jellemző, és így mindegyikük más-más módszert választana. A következtetésnek ezért tisztán pszichológiainak kell lennie, és ettől csak még izgalmasabbá válik az ügy, hiszen mindezt összevetve ez a legérdekesebb, mi játszódik le a gyilkos agyában…”

— Agatha Christie